Talán furcsa, de a leukémia sem arról szól, hogy
mindig jól vagyok. Lassan három hete gombás tüdőgyulladással küszködök.
Anyukám, a húgom és a keresztanyám felváltva viselik gondom, fogják a homlokom
ha hányok, borogatást tesznek rám, segítenek zuhanyozni; megkönnyítik a
mindennapjaimat. Egy tüdőgyulladást leküzdeni egy egészséges embernek sem
egyszerű, pláne nem nekem nulla immunrendszerrel és rengetek rákos sejttel. Ez
a betegség sem arról szól, hogy az ember végig jól érzi magát és
fájdalommentesen végigcsinálja az egészet.
Aztán két láz között csinálnak egy csontvelő
biopsziát mert a sejtjeimnek már rég be kellett volna indulniuk, de még nem
mutattak rá hajlandóságot. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de a legrosszabb,
ami eszembe jutott, hogy nem használt a kezelés ezért kell még egy. Maga az
ötlet nem tetszett mert szeretnék minél előbb meggyógyulni és egészségesen
hazamenni. Aztán vártam a pénteki nagyvizitet, hogy végre elmondják az
eredményt. Nem kellett volna… A főorvos közölte, hogy a csontvelő eredményem
nagyon rossz lett, a sejtjeim kétharmada
megint rákos és, hogy kemoterápiával rajtam már nem tudnak segíteni. Viszont
szerencsémre van egy „utolsó esély” kezelés, ami országunkban nem legális. Az
volt, de már nem az. Mára már csak Japánban legális. Na, erre a kezelésre kell
beadnunk egy kérvényt és reménykedni, hogy minél előbb megkapom. Persze ez sem
egy csodaszer, nem ígér gyógyulást, de nekem minden reményem ebben van. Mint a
Gyűrűk Urában Frodóban. Ahogy a filmben mindenki Frodóban bízott, hogy elviszi
és bedobja a gyűrűt a Végzet hegyébe és a gonosz eltűnjön, úgy én is arra
várok, hogy a gyógyszert engedélyezzék nekem és folyassák belém, hogy minden
rossz sejtem elpusztuljon. Persze az orvos azt is mondta, hogy dönthetek úgy
is, hogy hazamegyek. Kapok gyógyszereket, amikkel ideig-óráig szinten tudják
tartani a sejteket. Viszont mindkettőhöz az első lépés, amit el kell érnem,
hogy teljesen kigyógyuljak a tüdőgyulladásból és visszanyerjem az erőmet. Nameg
eldönteni mit akarok…
Amikor közölték anya is itt volt velem. Persze sírt.
Én is ejtettem pár könnycseppet, de hirtelen fel sem tudtam dolgozni amit
mondtak. Anyát elküldtem, hogy sírjon máshol, én ezt nem bírom hallgatni és én
csak ültem és néztem ki a fejemből. Már nem emlékszem kinek mikor mondtam el,
de azt tudom, hogy az egyik itteni nővér, akit nagyon megszerettem az elsők
között volt. Ő tette fel a nagy kérdést, miután leírtam mit mondtak: „És Te mit
akarsz?” Aztán belegondoltam és nem tudtam rá válaszolni. Megijedtem a saját
gondolataimtól. 24 évesen nem tudtam tisztán, magabiztosan eldönteni, hogy élni
akarok-e még vagy sem. Jöttek a hülye gondolatok, hogy milyen legyen a
temetésem, írjak-e búcsúleveleket stb. Természetesen rátett egy lapáttal az is,
hogy azokban a napokban voltam a legrosszabbul. Az ágyamból sem bírtam egyedül
felkelni és elmenni a mosdóba.
Össze kellett szednem magamat és a gondolataimat.
Biztosnak kellett lennem abban, amit akarok és elszántan bízni abban, hogy bármi
történjék is, minden tőlem telhetőt megteszek. Kikértem más orvosok véleményét
és elkezdtem utána olvasni a gyógyszernek. Tudtam, hogy egyedül nem fog
sikerülni. Egyik ismerősöm keresett nekem új kezelőt és elkezdtem többször
nadizni. Jobban odafigyelni magamra, meditálni. Hiszek benne, hogy a családom
és a nadi segítségével bármire képes vagyok!
Szóval vannak napok, amikor rosszul vagyok és vannak
napok, amikor egyszerűen nincs kedvem senkihez és semmihez. Nem haragszok
senkire, nem vagyok bunkó az miatt mert épp nem válaszolok vagy nem veszem fel
a telefont. Akkor sem ha ezt mondjuk egy-két hétig megteszem. Nem szeretem ezt
a jelzőt használni magamra, de beteg vagyok. És ha épp egyedül akarok lenni,
akkor egyedül akarok lenni. Nem szeretnék megbántani senkit, de szerintem ez
érthető. Néha jobb ha egy kicsit hagytok, amíg helyrerakom magam, minthogy
állandóan üzenetekkel bombáztok.
Talan nem is tudod, de kitartasoddal es életszemléleteddel másokat is inspirálsz, sőt, furcsa kimondani, de még Te adsz erőt nekik, nekünk.
VálaszTörlésA tegnapi kánikulában zajló hévízi futoversenyemet Neked ajánlom, amikor nehezen ment, arra gondoltam, itt nyafogok, mert süt a nap (oh, minő tragédia), itt hisztizek, mert dombokon kell felszaladni, itt durcázok, mert a rendőr majdnem félreirányít...
...és akkor beugrottak az igazi küzdők, beugrottál Te, a történeted és mindaz, ami számomra a küzdelmet igazán megtestesíti. Ekkor gyorsan elszégyelltem magam és végül elsőként célbaértem.
További kitartást Neked az úton, amely mentén erőt kapsz és nyújtasz másoknak ugyanúgy!
A legnagyobb bátorság kimondani (leírni) azt, amit legszívesebben a lehető legmélyebben elrejtenenk. Fantasztikusan erős és bátor lány vagy! Példát adsz kitartásbol, turelembol. Erdeklődve olvasom irasaidat.
VálaszTörlésNagyszerű, példamutató lány vagy! Kívànom, hogy legyen testi, lelki, szellemi erőd a gyógyuláshoz! Bár a nadit nem ismerem, de hiszem hogy jó lehet. A soraid olvasva viszont a kineziológia is eszembe jutott. Egy kineziológus is nagy segítség lehet.
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy nem sikerült. Hihetetlenül erős lány vagy, keményen küzdöttél. Sok erőt kívánok a családodnak,!
VálaszTörlésNagyon sajnálom, hogy nem sikerült. Hihetetlenül erős lány vagy, keményen küzdöttél. Sok erőt kívánok a családodnak,!
VálaszTörlés