A lelkem kicsit összerogyott. Túl régóta vagyok már
itt. Hiányzik az a családom, a szobám, az ágyam, a város, ahol élek. Ennél a
betegségnél az első, amit meg kell tanulni az a türelem. Hosszú folyamatok
tömkelege. Viszont néha eljönnek azok a napok is, amikor nem tudsz már türelmes
lenni, amikor nem bírod már a négy fal közé bezárva és kiborul a bili. Muszáj.
Néha muszáj kisírnod magad.
3 hónap. Pont ma 3 hónapja, hogy kórházban vagyok. 3
hónap alatt mindössze kétszer, pár órára mehettem ki a kórház kerítésén kívülre,
de haza nem. 34 napja a nullás vérképzésem miatt nem mehetnék ki a levegőre, de
én kétszer 10 percre megszegtem. 12 hét és 21 darab kemó.
Már ismerem a leukémiát. Ismerem az ezzel járó hideg szobát,
amit próbálok otthonosabbá tenni. Ismerem az órákig csöpögő lassú mérget, ami
hozzásegít a gyógyulásomhoz. A gyógyulást és az élni akarást. A hitet, hogy
nekem van még dolgom. Az erőt, amelyet sokan nem értenek honnan van.
Szerintem a gyógyulás ott kezdődik, hogy felismerd,
a megoldás erősen rajtad múlik. Természetesen szükség van az orvosokra is, de ők
a saját módszereivel gyógyítanak, a többit nekünk kell hozzátennünk.
Mindenkiben ott vannak a rossz sejtek, amelyekből bármikor kialakulhat egy
csinos kis betegség. És ha már aktivizálódtak, rá kell jönni az okokra. Tudtam,
hogy ha rájövök akkor talán visszafordíthatom ezt a folyamatot.
Segítséget kértem. Egy (remélem mára már azt
mondhatom) barátnőm ajánlott egy alternatív
gyógymódot, a pránanadit. A szemléletemhez, a gondolkodásomhoz ez is állt a
legközelebb. Azt kell, hogy mondjam, minden kezelés után egyre jobban érzem, hogy
változok. Jó úton haladok.
Hiszek és megtapasztaltam a vonzás törvényét. Hiszem, hogy ha azon jár az eszem, amit el akarok
érni, akkor azt el is fogom érni. Ha hiszem, hogy jó dolgok fognak velem
történni, akkor az úgy is lesz. Sőt, már nem csak hiszem, tudom is. Tudom, hogy
az életünket a gondolataink formálják, ezért vigyáznunk kell hogyan
gondolkozunk. A vonzás törvénye a szereteten alapul. Az első és legfontosabb
dolog, hogy szeretnünk kell saját magunkat. El kell fogadnunk magunkat úgy,
ahogy vagyunk. Leukémiásan, lefogyva, kopaszon, sebhelyesen, foltos bőrrel,
kanülösen, sápadtan, legyengülve, segítségre szorulva...
Minden helyzetben pozitívan kell gondolkozni! Ha kell változtatni a szemléletünkön. „Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz,
akkor is esik.” Minden esetben a Te hozzáállásod a döntő. Az Én hozzáállásom.
Megtanultam igazából hálát adni és érezni! A
családomért, a barátaimért, mindenért. El sem tudom mondani mit meg nem adnék
egy kád forró vízért, egy hosszas kinti sétáért, azért, hogy megszagolhassam a
virágok illatát, azért, hogy friss zöldséget és gyümölcsöt ehessek. Viszont
hálás vagyok, hogy van zuhanyzó, hogy hosszasan sétálhatok a benti folyosón,
hogy valaki mindig kedveskedik neked és hoz friss virágot a kinti vázámba,
azért, hogy főzve és párolva a zöldségeket és gyümölcsöket is megehetem.
Fontos a képzelőerő.
Mennyire tudom vizualizálni, akarni, vágyni a gyógyulást. Minden egyes kemós
kezelésem után esténként elképzelem, hogy jó sejtek áramlanak vissza a
szervezetemben és legyőzik a maradék rosszakat. Ha arra van szükség beszélj
hozzájuk, énekelj nekik. Én például „Jó sejt induló”-t írtam nekik:
Mi vagyunk a jó sejtek,
Megvédjük a szervezeted!
Kiírtjuk a rosszakat,
Elfoglaljuk új otthonunkat!
Beindul a vérképzés,
Minden jó lesz, nincs kétség!
Kapjad össze most magad,
Kinő újra a hajad!
Ez a harc örvendetes,
Minden jó és tökéletes!
Hogy még jobban tudjam tudatosítani magamban azokat
a dolgokat, amiket el szeretnék érni, csináltam egy „kincses térképet”. Egy kollázst azokból a képekből, amiket el
szeretnék és el is fogok érni az életemben. Diplomát szerezni, megünnepelni a
nyolcvanadik születésnapomat, családot alapítani egy aranyos kis családi házban,
örökbe fogadni egy saját kiskutyát és még sorolhatnám. Minden nap többször
megállok előtte és elképzelem, hogy mindezt már elértem.
Viszont jelenleg más dolgom van. Meg kell alapoznom
az álmaimat. Meg kell gyógyulnom.
Mikor lesznek eredmények? Nem tudom.
Mikor ölelhetem meg a szeretteimet? Nem tudom.
Mikor megyek haza? Nem tudom.
De azt tudom, hogy ha néhanap el is keseredek,
mindig felállok! És csessze meg, ha nincs lábam, akkor állok kézen!
Mielőbbi gyógyulást, sok erőt/kitartást és sok-sok energiát kívánok Neked!
VálaszTörlésEgy szintén "Nadis"
Sok kitartást kívánok, küldöm az erőt ismeretlenül is! Nagyon jól és nagy átéléssel írsz, ezt is el szeretném mondani.
VálaszTörlés